Érkezésünk napja - Chygusz szemszögéből

Három részletben érkeztünk meg a Ferenchegyi reptérre indulás előtt. Elsőként Réka és én taposhattuk (reggel 12-kor) a terminál köveit. Három órával később már Eszter és Soma is a reptér felé vették az irányt. Utolsóként pedig Kusti érkezett meg, aki már előző nap élőben kényesztethette füleit Rod Stewart bársonyos hangjának köszönhetően.



A Ferihegyen töltött idő gyorsan elment; jó volt a társaság, ment a "német - angol" meg a forma-1 is. Meglepetésünkre egy 60 képből álló kiállításba ütköztünk, mely a repülőtér életének hatvan esztendőjét kívánta demonstrálni. Egész érdekes volt; jó volt elmélázni a képen lévő embereken - milyen életük lehetett, mit csináltak, hová készültek...
Miután a szülők (akik egyben a sofőrök is voltak) fájdalmas búcsút vettek csemetéiktől, el is indultunk bejelentkezni a gépre. Természetesen én voltam közülünk az egyetlen akit megmotoztak, ám ezt leszámítva, minden simán zajlott. A kapun túlra érve szomorúan fogadtuk a hírt, hogy Anglia vesztésre áll, egy "félreértett gólhelyzet" miatt. Kusti könnyeit felszárítva folytattuk hát utunkat. Rövid időn belül arra lettünk figyelmesek, hogy már a gépen ülünk, kényelembe helyezve magunkat, Kusti siránkozását hallgatva, aki iszonyatosan félt a repüléstől. A gond ezzel inkább az volt, hogy a félelmeit sikeresen átültette Eszterbe is, így már nem csak őt rázták meg a felszállás percei.



És ez az a rész, ami nekem egy az egyben kiesett, hisz sikerült mély álomba szenderülnöm. A következő kép az ébredés, ami egyben a landolás pillanata is volt. Kusti volt megint a leggyengébb láncszem, aki ismét átvetítte félelmeit Eszterre, így a Deja Vu érzése kerített hatalmába.



Fél nyolc körül érte lábunk először az angol talajt. "Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek" - mondhatnám, de mintha valaki már előttem elsütötte volna... :)
Idesanyám az állomáson várt ránk, egy pöpec kis mercivel, és egy sofőrrel (aki amúgy a tulaj is a lakhelyünknél). A furikázást követően megérkeztünk a szállásunkra, ahol megismerkedtünk a többi lakóval. Nekem szimpatikusak, szerintem jól ki fogunk jönni velük. Kaptunk egy hatalmas vacsit, körbe jártuk a házat, kipakoltunk és lepihentünk. A házat most nem irnám le részletesen, majd úgy is teszünk fel képeket. Egyelőre ennyi történt (legalábbis ami megmaradt bennem).



Holnap intézik a többiek az irataikat, én pedig munkába állok. Kiváncsian várom... :P