Nemsokára otthon megint... :)
2011. szeptember 5., hétfő
2011. augusztus 31., szerda
Reading Festival 2011
A tavalyi akciómhoz hűen idén is ellátogattam Readingbe, ahol ismét egy nagyon jó fesztivál várt rám, bár ezúttal már 2-en vettük be a várost, hiszen Rékát is sikerült elcsábítanom a három plusz egy napra. :)
A 0. nap ezúttal sem volt mondható túl fényesnek, mivel a tavalyi sártengerhez hasonlóan most is bokáig gázoltunk a latyakos redvában, és mire bejutottunk a fesztivál területére lesátrazni, képletesen szólva is szarrá áztunk.
Aztán elérkezett az első nap, ami nagyon szexisre sikeredett! :P A fesztivált nyitó zenekar ezúttal az Architects volt, akik rendesen oda is tették magukat. Igaz, sajnos lemaradtunk a konci elejéről (mivel Rékával notorious késők vagyunk együtt), és csak a második felére értünk oda - éppen a Learn To Live végére :( - de amennyit láttunk az nagyon jó volt. Majd Ezt követte a The Blackout, ami egyértelműen a nap egyik legjobbja volt! Elképesztően jók élőben, és a fesztivál egyik legjobb buliját hozták össze. Utána a Bring Me The Horizon szaggatta a húrokat. Megmondom őszintén, én nem nagyon csípem a zenéjüket, és csak azért mentem el, hogy a duncénak tudjam fikázni őket, meg mert a Blessed With a Course-öt imádom tőlük. De nem volt rossz a koncert, sőt, kimondottan jó hangulatot csináltak. Aztán jött a Rise Against, ami a legnagyobb csalódás volt aznap. Üres és lendületnélküli volt az egész. De az utána következő Deftones kárpótolt mindenért, mivel egy majdnem tökéletes koncertet csináltak, amit egy Katy Perry feldolgozással koronáztak meg a végén. Majd az Offspring nosztalgikus bulija után a 30STM zárta a napot és egy rossz szavam sem lehet (kivéve Jared idióta ruháját persze), mert elképesztően jó volt. A Réka meg kb. 1 méterre állt a Jaredtől… gondolhatjátok, hogy azóta is ezt kell hallgatnom! :P
A nap legjobbja: The Blackout, Deftones, 30 Seconds To Mars
A nap legnagyobb csalódása: Rise Against
Amit kár, hogy kihagytunk: My Chemical Romance, White Lies, Sub Focus
Majd a második napon vmi csajos bandát hallottunk először de nem tetszett, úgyhogy át is mentünk egy másik színpadhoz, ahol a letlive. kezdett éppen. A koncert nem volt rossz, az énekes pedig nem normális, az tuti. :D Majd vissza a nagyszínpadhoz, ahol a Two Door Cinema Club a nap legjobbjaként babonázta meg a közönséget és minket. Utána még voltunk egy Boysetsfire és egy Madness koncerten, hogy aztán a Jimmy Eat World-ön ugrizhassuk ki magunkat, bár az közel sem volt olyan jó, mint vártam. Unalmasak voltak, de a The Middle-t és a Sweetness-t azért jó volt hallani. Ja, meg még elmentünk a The National koncertjére, ami szintén nem nyert meg, de a Conversation 16 attól még egy tök jó szám. :P Este még felfedeztük a közeli Tesco-t, ami nekem kiamaradt tavalyról, és Réka vett nagyon fini csokis fánkot. Meg is ettem a felét! :D
A nap legjobbja: Two Door Cinema Club
A nap legnagyobb csalódása: Jimmy Eat World
Amit kár, hogy kihagytunk: Crystal Castles, Comeback Kid, Glassjaw
Aztán eljött az utolsó nap, amit a We Are The Ocean nyitott és Taking Back Sunday követett. Majd némi kajálást és lazulást követően az Enter Shikari csapott bele a lecsóba. Már eleve az ő koncertjüket vártam az egyik legjobban, mert pont a tavalyi Readingen szerettem meg őket, és kíváncsi voltam, hogy képesek e azt a zseniális koncertet megismételni. Hát nem hogy megismételték, de felül is szárnyalták! Az egész Reading legjobb koncertélményét a Shikari-s srácoknak köszönhetjük! Hibátlan volt.
Utána még voltunk egy Friendly Fires és egy Panic! At The Disco bulin. Mindkettő jó volt. Viszont az őket követő Ed Sheeran kevésbé. Nagyon szeretem a számait, és jól előadta őket most is, viszont kb. csak 5-öt, ami azért nagyon kevés volt. Arról nem is beszélve, hogy a slágereit (The A-Team, You Need Me) kb. 8-10 percesre elnyújtotta. A fesztivál utolsó zenekara pedig a Muse volt egy mega-giga 2 és negyedórás show-val, ami nagyrészt az új albumra épült, ami nekem tökre nem tetszik, viszont élőben nagyon jól szólnak a dalaik. Nem volt pillanat, mikor leült volna a koncert. Sőt, Matthew Bellamy még egy Bored és egy My Own Summer részlettel is tisztelgett régi nagy kedvence, a Deftones előtt, amit különösen jó volt egy Muse koncerten hallani!
A nap legjobbja: Enter Shikari, Muse
A nap legnagyobb csalódása: Ed Sheeran
Amit kár, hogy kihagytunk: Elbow, Interpol, Your Demise
Összességében megint nagyon jól éreztem magam! És a hihetetlenül szar idő (ez a legnagyobb negatívuma a fesztiválnak) ellenére most sem kellett csalódnom! Nagyjából ennyi lett volna… a részletekről majd otthon. Puszi mindenkinek odahaza! ;) 6-án érkezünk! :)
A 0. nap ezúttal sem volt mondható túl fényesnek, mivel a tavalyi sártengerhez hasonlóan most is bokáig gázoltunk a latyakos redvában, és mire bejutottunk a fesztivál területére lesátrazni, képletesen szólva is szarrá áztunk.
Aztán elérkezett az első nap, ami nagyon szexisre sikeredett! :P A fesztivált nyitó zenekar ezúttal az Architects volt, akik rendesen oda is tették magukat. Igaz, sajnos lemaradtunk a konci elejéről (mivel Rékával notorious késők vagyunk együtt), és csak a második felére értünk oda - éppen a Learn To Live végére :( - de amennyit láttunk az nagyon jó volt. Majd Ezt követte a The Blackout, ami egyértelműen a nap egyik legjobbja volt! Elképesztően jók élőben, és a fesztivál egyik legjobb buliját hozták össze. Utána a Bring Me The Horizon szaggatta a húrokat. Megmondom őszintén, én nem nagyon csípem a zenéjüket, és csak azért mentem el, hogy a duncénak tudjam fikázni őket, meg mert a Blessed With a Course-öt imádom tőlük. De nem volt rossz a koncert, sőt, kimondottan jó hangulatot csináltak. Aztán jött a Rise Against, ami a legnagyobb csalódás volt aznap. Üres és lendületnélküli volt az egész. De az utána következő Deftones kárpótolt mindenért, mivel egy majdnem tökéletes koncertet csináltak, amit egy Katy Perry feldolgozással koronáztak meg a végén. Majd az Offspring nosztalgikus bulija után a 30STM zárta a napot és egy rossz szavam sem lehet (kivéve Jared idióta ruháját persze), mert elképesztően jó volt. A Réka meg kb. 1 méterre állt a Jaredtől… gondolhatjátok, hogy azóta is ezt kell hallgatnom! :P
A nap legjobbja: The Blackout, Deftones, 30 Seconds To Mars
A nap legnagyobb csalódása: Rise Against
Amit kár, hogy kihagytunk: My Chemical Romance, White Lies, Sub Focus
Majd a második napon vmi csajos bandát hallottunk először de nem tetszett, úgyhogy át is mentünk egy másik színpadhoz, ahol a letlive. kezdett éppen. A koncert nem volt rossz, az énekes pedig nem normális, az tuti. :D Majd vissza a nagyszínpadhoz, ahol a Two Door Cinema Club a nap legjobbjaként babonázta meg a közönséget és minket. Utána még voltunk egy Boysetsfire és egy Madness koncerten, hogy aztán a Jimmy Eat World-ön ugrizhassuk ki magunkat, bár az közel sem volt olyan jó, mint vártam. Unalmasak voltak, de a The Middle-t és a Sweetness-t azért jó volt hallani. Ja, meg még elmentünk a The National koncertjére, ami szintén nem nyert meg, de a Conversation 16 attól még egy tök jó szám. :P Este még felfedeztük a közeli Tesco-t, ami nekem kiamaradt tavalyról, és Réka vett nagyon fini csokis fánkot. Meg is ettem a felét! :D
A nap legjobbja: Two Door Cinema Club
A nap legnagyobb csalódása: Jimmy Eat World
Amit kár, hogy kihagytunk: Crystal Castles, Comeback Kid, Glassjaw
Aztán eljött az utolsó nap, amit a We Are The Ocean nyitott és Taking Back Sunday követett. Majd némi kajálást és lazulást követően az Enter Shikari csapott bele a lecsóba. Már eleve az ő koncertjüket vártam az egyik legjobban, mert pont a tavalyi Readingen szerettem meg őket, és kíváncsi voltam, hogy képesek e azt a zseniális koncertet megismételni. Hát nem hogy megismételték, de felül is szárnyalták! Az egész Reading legjobb koncertélményét a Shikari-s srácoknak köszönhetjük! Hibátlan volt.
Utána még voltunk egy Friendly Fires és egy Panic! At The Disco bulin. Mindkettő jó volt. Viszont az őket követő Ed Sheeran kevésbé. Nagyon szeretem a számait, és jól előadta őket most is, viszont kb. csak 5-öt, ami azért nagyon kevés volt. Arról nem is beszélve, hogy a slágereit (The A-Team, You Need Me) kb. 8-10 percesre elnyújtotta. A fesztivál utolsó zenekara pedig a Muse volt egy mega-giga 2 és negyedórás show-val, ami nagyrészt az új albumra épült, ami nekem tökre nem tetszik, viszont élőben nagyon jól szólnak a dalaik. Nem volt pillanat, mikor leült volna a koncert. Sőt, Matthew Bellamy még egy Bored és egy My Own Summer részlettel is tisztelgett régi nagy kedvence, a Deftones előtt, amit különösen jó volt egy Muse koncerten hallani!
A nap legjobbja: Enter Shikari, Muse
A nap legnagyobb csalódása: Ed Sheeran
Amit kár, hogy kihagytunk: Elbow, Interpol, Your Demise
Összességében megint nagyon jól éreztem magam! És a hihetetlenül szar idő (ez a legnagyobb negatívuma a fesztiválnak) ellenére most sem kellett csalódnom! Nagyjából ennyi lett volna… a részletekről majd otthon. Puszi mindenkinek odahaza! ;) 6-án érkezünk! :)
2011. július 26., kedd
Trinity
The Restaurant
Mivel sokan jelezték, hogy jó lenne, ha írnék valamit néha a blogra, most eleget teszek követelőzéseiknek egy gyönyörű bejegyzéssel. Először is azzal kezdeném, hogy voltunk Peckham-ben, mert Amir mondta, hogy van ott egy kajálda, ahol annyit ehet az ember amennyit csak akar, mindössze 5 fontért. Találtunk egy ilyen helyet, nem tudom, hogy ez volt-e az, de isteni volt az biztos! Annyiféle kínai kaját kipróbáltam, hogy azt hiszem picit össze is húzódtak a szemeim… :D
az a bizonyos kínai. :)Cinematic weekend
Aztán voltam moziban is a Harry Potter új részén, London legnagyobb 3D IMAX mozijában. A film jó volt, a legjobb a nyolc közül, a vászon pedig akkora, hogy alig láttam be! :P Másnap pedig kezdetét vette a filmes túra; voltam Chaplin házánál, utána pedig egy tökjó filmtörténeti múzeumban, ahol rengeteg érdekes dologgal gazdagodtam… néhányra talán még emlékszem is! :P De amúgy tényleg nagyon jó volt! És lehetett venni egy csomó cool cuccot, például régi plakátokat. De rendesen az eredetieket egészen a ’20-as évekig visszamenőleg! Találtam is egy eredeti(!) The Big Sleep plakátot, amibe rögtön beleszerettem, csak aztán megláttam az árát (300 font), és inkább visszaraktam… helyette viszont vásároltam egy nagyon csini könyvet Hitchcock filmjeiről. Ja, és teával, kávéval és coockie-kkal várta a látogatókat az a jóféle tulaj! :P Úgyhogy, ha valaki Londonban tartózkodik a közeljövőben, mindenképpen látogassa meg ezt a helyet, mert tényleg elképesztő! :)
Chaplin háza.
Régi csodák.
9,5 mm-es Phatéscope baby-k.
King Kong plakát '33-ból.
Benőnek. :)
Mozijegymasina, különböző formájú jegyekkel.
Az a bizonyos könyv... :PCosta and Trixie
Végül pedig a cicák… mert bizony már 2 van! :D Mindössze néhány napja érkezett Costa, a fekete démonharcos, máris kapott egy társat maga mellé, a bátor és hűséges fegyverhordozót, Trixie-t! :D Egyelőre nem igazán csípik egymást… kicsit a Nózi vs. Cicus kettősre emlékeztetnek, ezzel a folytonos viaskodással és távolságtartással, de bízom benne, hogy hamarosan összemelegednek! :) Esetleg valakinek valami ötlet, hogyan kedveltessem meg őket egymással? :P
Az új cica, Trixie.
Trixie pózol. :D
Costa és Trixie bandáznak.
Még mindig.
Hehe. :D
Zombie Kitty.
Pick-a-boo.2011. július 18., hétfő
Helyzetjelentés a csúszómászótól.
Igaz, még csak 19 nap telt el, mióta megérkeztünk a nagy London city-be, de szinte egy évnek tűnt, annyi minden történt velünk. Ezért előre is elnézést kérek, ha sok mindent kifelejtenék...
Hát leginkább azzal kezdeném, hogy puszilok mindenkit odahaza, különösen volt lakótársaimat Amirt, duncét, és Benőt. Remélem tűrhető útjuk volt hazáig...
Sajnos melóm még minid nincs, remélem mihamarabb összejön. Többiek dolgoznak ezerrel, de majd rájuk dörrentek, hogy írjanak valamit ők is, hiszen nekik van netük, míg nekem egészen a mai napig nem volt. :P
Amúgy irtó mesze laknak a többiek és ez nagyon gáz. A távolság a következő (nagyjából 2 óra busszal):
És ha eddig nem is jött össze a melóhely, legalább ettünk-ittunk sok finomságot és láttunk rengeteg jó dolgot, amikről most közzéteszek néhány képet. Később meg majd folytatom a blogolást, mára ennyi. csók. chygusz voltam.
A nagy tányér angol kaja, amit csak a jóféle arab volt képes teljes egészében elfogyasztani...
Hát ja, néha azért összefutottunk... :P
Megint sokan.
Crystal Palace Parkban.
Five monkeys.
Hát leginkább azzal kezdeném, hogy puszilok mindenkit odahaza, különösen volt lakótársaimat Amirt, duncét, és Benőt. Remélem tűrhető útjuk volt hazáig...
Sajnos melóm még minid nincs, remélem mihamarabb összejön. Többiek dolgoznak ezerrel, de majd rájuk dörrentek, hogy írjanak valamit ők is, hiszen nekik van netük, míg nekem egészen a mai napig nem volt. :P
Amúgy irtó mesze laknak a többiek és ez nagyon gáz. A távolság a következő (nagyjából 2 óra busszal):
És ha eddig nem is jött össze a melóhely, legalább ettünk-ittunk sok finomságot és láttunk rengeteg jó dolgot, amikről most közzéteszek néhány képet. Később meg majd folytatom a blogolást, mára ennyi. csók. chygusz voltam.
A nagy tányér angol kaja, amit csak a jóféle arab volt képes teljes egészében elfogyasztani...
Hát ja, néha azért összefutottunk... :P
Megint sokan.
Crystal Palace Parkban.
Five monkeys.
2011. június 28., kedd
366 napja, azaz 1 éve 1 napja indult el a kis ötösünk a távoli messzeségbe a szeretett otthon melegétől elfele. ennek jubilálásának okából firkantok egyet, egyrészt. hamar eltelt ez az év... khm, szeretném megragadni izmosra gyúrt kezekkel a lehetőséget, másrészt, és minden szépet és jót kívánni a kiutazóknak! nem gondolta volna az évek múlásától őszülő fejem, hogy ezt a kis blogot életre kelti még valaki. tehát ha már hamvaiból csiga barátunk összekaparta, használjátok méltó módón, ahogy az alapítók is tették. :D no, az olvasóknak meg azt tanácsolom, inkább a 2010-es dolgokat olvassák, abban tuttira nem fognak csalódni. :D
Minden szépet és jót
Soma
Minden szépet és jót
Soma
Reboot the UK
Mivel tavaly olyan jól bevált ez a blogírás, vettem a bátorságot újra felnyitni pandora szelencéjét, hogy jobbnál-jobb írásokkal árasszuk el a világot... megint!
A tavalyi év szerintem mindenkinél jól sült el, így bizakodva tekintek előre... A régi "tökös-ötösből" csak a Réka és én maradtunk meg. Úgyhogy Eszternek, Somának és Kustinak majd a jóféle Angliából kívánok vidám és csudi-szupijó nyarat! ;)
Holnap után indulunk dél tájékában. Sokan félnek a repüléstől. Én nem. Megbékéltem a tudattal, hogy lezuhanunk...
Chygusz voltam. puszi. ;)
A tavalyi év szerintem mindenkinél jól sült el, így bizakodva tekintek előre... A régi "tökös-ötösből" csak a Réka és én maradtunk meg. Úgyhogy Eszternek, Somának és Kustinak majd a jóféle Angliából kívánok vidám és csudi-szupijó nyarat! ;)
Holnap után indulunk dél tájékában. Sokan félnek a repüléstől. Én nem. Megbékéltem a tudattal, hogy lezuhanunk...
Chygusz voltam. puszi. ;)2010. szeptember 2., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)