Mivelhogy először ültem repülőgépen,eléggé izgultam, de ez ilyen jófajta izgalom volt, mindaddig, amíg Kusti le nem ült mellém:D Ő annyira parázott, hogy folyamatosan magyarázott nekem, hogy miféle rémségek történhetnek velünk, meg lezuhanunk, meg mit kell csinálnunk,ha valami történne.Amikor felszálltunk szorította a kezem,sikítozott és legalább 10 percen keresztül befogta a szemét és nem mert kinézni...:) ezek után csoda, hogy rám is átragasztotta a félelmet?:D Leszálláskor már csak nevettem a falfehér képén:P
Egyébként ezt leszámítva, nekem nagyon nagy élmény volt a repülőút,csodaszép volt fentről minden, szinte végig a felhőket meg a tájat néztem...


Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése