nos, sok itt a magyar, ami elszomorító, de még jobban baj, hogy itt is utálnak minket. az ügynökségen van 15 ember aki munkára vár, abból 10 magyar, 1 indiai, egy lengyel, négerek, bármi, amit el tudtok képzelni. a végére a 10 magyar marad. bárki előbb kap itt munkát, mint egy honfitárs. ha kapunk, kapnak is, (bár nekünk szerencsénk volt, van, lesz ???) rabszolgamunka, általában minimálbér alatt, jó esetben nem éjszakás.
Túlóra többletfizetés, éjszakai pótlék, hétvégére plusz pénz, semmi... különböző adókategóriák vannak, valakinek ugyanazért a munkáért kétszer annyi adót vonnak. ugyanannyi évesek, minden ugyanaz. az ügynökség is lecsippent egy-két órácskát, valakinek mindig fél órát a napjából, de meg tudják magyarázni.
itt sincs kolbászból a kerítés:
hátt, aki itt van végső elkeseredésében, vagy pénzéhes. (80%-90%) aki csak szerencsét próbál, és közben világot is lát, mint mi is, 10%. aki el van keseredve, szidja Magyarországot, ami igaz is, de mégiscsak mindig-mindig az a vége, ha itt nem, itt se lesz semmi, v nem éri meg, megyek haza. aki a pénzért, annak meg nincs élete, gyerekei otthon stb, és kijön. én látok, láttam itt jó pár 30 év körüli magyart, aki kinéz vagy 40-50 felettinek is. bele vannak fásulva, beleöregszenek a "pénzbe". se család, se semmi. ez így nem élet. kb a pénzért mindent feláldoznak. valamit valamiért. sztem nem éri meg. ez nem általánosság, akikkel eddig találkoztam, a leírt sorok 95% illik rájuk. sajnos. ez egy személyes vélemény, tapasztalat tőlem. lehet máshogy van, elfogadom, de én ezt látom, hallom, érzem.
ui.: jó ezeket a dolgokat még diákfejjel megtapasztalni, átélni, benne lenni.
)S(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése