no, e hét elején történt, hétfőn, hogy gondoltam összehasonlítom az oly sokat kritizált magyar egészségügyet az ittenivel. bevertem a buksimat egy, mindegy is mibe, valmiféle felállított fém asztalkeretbe. aztán kicsit berepedt a fejem. :D nem kell félni, nem volt vészes, de viccesnek se volt mondható a szitu. hátt, felrepedt, aztán folyt belőle a vér. osont a hajam alatt, mint vmi folyó... legyen inkább patak, v csermely. kinek mi szimpatikus. tehát, hol is tartottam, a menedzser, főnök megijedt, bevitt a kórházba. ott kérdeztek minden adatot, azt se tudtam mi van. lakcím? honnan tudjam? meg ilyenek. mind1, végére lehetett járni. rövid kivizsgálás, két óra várás. majd behívtak, lefújta fertőtlenítő sprével, aztán elenegedett volna isten hírével. mondom neki,- héjj, vmi tetanusz, v valami nem ártana ám, he?!?!? mondja, nem pazarolja az én magyar vérembe ezt a drága cuccot. nem ám. de nem adott. hmm. össze-vissza beszéltek angolul, h hányinger, meg fejfájás, hasonló rutinkérdések, mondtam nononononono, tudtam volna miről van szó, örültem volna neki. uh semmi nem volt. visszabattyogtam a munkahelyre, mondtam mindenkinek minden ok, inkább arról beszéljünk, h beírhatom e magamnak ezt a 3 órát, amíg távol voltam. persze előtte már beírtam a teljes napot. ;) szóval, mondta h igen-igen, persze, írjam be nyugodtan. a tinta ekkor már fakulóban volt a papíron ... :D azt ennyi volt. ma már meg is mostam a hajam. nem is fáj. jó, jó, vigyázni fogok magamra. jól vagyok. szép emlék lesz. jó volt, kis tapasztalat gyűjtés. mondjuk majdnem tapasz gyűjtés lett. hülyébb nem lettem. sajnos. szerencsére...
-S-
-S-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése